Bleach mozifilmek és ami mögötte van - Chapter Three


Bleach Movie 2 - The Dimand Dust Rebellion

Nos, sikerült végre megtekintenem a második mozifilmet is a híres-neves anime sorozatból, a Bleach-ből.
Az első benyomások mindesetre sokkal jobbak, mint az elsőnél voltak. Egy év telt el csupán az első film bemutatása óta, és persze rengeteg minden felgyülemlett az anime során, gondolom ennek hatására is íródott a film. A története is erre utal, hiszen az van benne, amit az anime már nem viselt volna el. Egy karakter belsejébe, múltjába láthatunk bele, továbbá a részletekbe a Bleach világát illetően.


Névjegy:

Cím: 劇場版 - BLEACH The DiamondDust Rebellion もう一つの氷輪丸, Gekijouban Buriichi Za Daiyamondo Dasuto Reberion Mō Hitotsu no Hyourinmaru, 

Teljes japán cím: "Bleach the Movie: The Diamond Dust Rebellion, Another Hyourinmaru"

Megjelenés (Japánban): 2007. december 22.
Megjelenés (USA): 2009. augusztus 18.

Rendezte: Noriyuki Abe

Írta: Michiko Yokote és Masahiro Oukobu

A film hivatalos zenéje: Hikari no Rokku (Light of Rock) - Sambomaster

Egyéb információ: Kubo Tite külön manga kötetet is szentelt Hitsugaya múltjának, és nem csak azért, hogy promótálja a filmet.

A történet tehát egy külön kis részt foglal össze a Bleach-ből. Hitsugaya Toushiro magánéletébe leshetünk bele egy film erejéig, ami tele van bűntudattal, szomorúsággal, bosszúvággyal és mindez a magányba menekülésben és az elzárkózásban látszik meg. A barátai persze nem nézik ezt jó szemmel, és ki más tudná jobban mit is érez Hitsugaya, mint főhősünk, akivel minden megtörtént már, ami csak megtörténhet egy középiskolás fiúval – sőt még attól is több: tele tapasztalatokkal, érzelmi válságokkal, és tragikus múlttal. (Aki még most sem tudná kitalálni kiről van szó, annak csak annyit, hogy I-vel kezdődik és –Chigo Kurosaki-ra végződik a neve.)

A sztori ott kezdődik, mikor a felbecsülhetetlen értékű és erejű Királyi Pecsétet át akarják szállítani egy másik helyre, gondolom biztonsági okokból. A szállítás biztonságára a tízes osztag felelős, Hitsugaya Toushiro kapitánnyal az élén. Ekkor történik meg a lehető legrosszabb, melyet még magam sem értek, hogyan… de megtámadják a felhő konvojt, és titokzatos idegenek ellopják a Királyi Pecsétet. A rablást megakadályozó harc kudarccal végződik, melyért Hitsugaya-t vonják felelőségre, aki azóta árkon-bokron túl van, hogy visszaszerezze a pecsétet, habár halálosnak tűnő sebet kapott.
Eközben csak annyi jut el a halálistenekhez, a gyanús körülményekből, hogy Hitsugaya a hibás, és minden felelősséget vállalnia kellene, ha megtalálnák, de nincs sehol. A nagy bújócskának végül az az eredménye, hogy Ichigo és társai is belekeverednek a harcokba, miközben Hitsugaya-t próbálják tisztázni, ugyanis a vádak egyre súlyosabbak, olyannyira, hogy az egész tízes számú osztag lélekölő kardját elkobozzák, és bezárják őket.
Eközben egyre jobban körvonalazódnak a problémák, az igazság, és persze a kapitány múltja is: mikor még Hitsugaya az akadémiára járt, összebarátkozott egy sráccal, Soujiro Kusaka-val, akivel osztoznia kellett volna a kardján, ám a 46-os szoba tanácsa ezt nem engedte: halálos kimenetelű harccal kell eldönteniük kié a kard és az ereje. Nem nehéz kitalálni, hogy Hitsugaya győzött, habár nem ő ölte meg barátját…

Tehát ebben a nagy információforgatagban még az történt, hogy a gonosz és bosszúvágyó Kusaka srác lopta el a Király Pecsétjét, és azt felhasználva akarja uralni hatalmas erejét, melynek része az is, hogy utazhat vele, időben és térben. (> tisztára Sliders távirányító)
Persze a sok hősies és odaadó halálisten ezt nem hagyja, és összefognak a gonosz alak és segédei ellen. A csak ez a nagy volumenű harc adja a film utolsó részét, nagyon hosszú és fáradságos a dolog. Természetesen minél tovább próbálják húzni az időt a küzdelemmel, de mindenki tudja mi lesz a vége.
A film legidegesítőbb része ezúttal az volt, mikor Ichigo-nak próbáltak utat rekeszteni a sok lidérc és miegyéb között, hogy feljuthasson a jéghegy csúcsára – szó szerint. Miért pont egy helyettes halálistent akarnak oda felküldeni, hiszen ott van egy tucat tapasztaltabb halálisten… Ráadásul azt gondoltam, hogy Hitsugaya-nak kellene ezt a harcot megvívnia – habár már annyi sérülése van, és annyi vért vesztett, hogy egy egész kórháznyi embert lehetne abból feltölteni új vérrel. …Viszont hál’ istennek nem így lett, és Hitsugaya.val karöltve sikerült legyőzni a gonosz Kusaka-t, akire a kapitány maga mérhette a végső csapást.
Aztán meg minden jó, ha a vége jó stb…

Összességében: Maga a film, mint animációjával, mint színvonalával, kissé meghaladta az első részt, aminek kimondottan örülök. A második részhez képest az első egy próbálkozásnak tűnik (> remélem a harmadik még ettől is jobbra sikeredik). Még mindig imádom a Bleach stílusát, úgyhogy grafikailag nem nagyon lehetett volna elrontani az egészet – az én ízlésem szerint.
A zene is sokkal jobb volt, sokkal jobban illet az animéhez, habár a kihagyhatatlan „hősi” zenét még mindig sikerült belecsempészniük, ami megint csak lelombozott. Most is volt benne opera hatású zenei track, de most már végre a legjobb helyre rakták, így nem volt idegesítően furcsa az egész. A hangzásvilága is fejlődött.
A történet, így, mint nem elavult Bleach-fannak, engem nem győzött meg. Maga az ötlet jó, de engem nem hatott meg, de bizonyára a rajongókat igen. Persze kihagyhatatlan, hogy minden, így ez a film is a hősiességről, a becsületről és a családról is szóljon egy kicsit… Az alkotók tehát hozták, ami kell a népnek.

Örültem, hogy láthattam a második mozifilmet is, de kissé még mindig kielégületlenül írom ezeket a sorokat. Valami olyasmire várok, amit talán csak a negyedik filmtől fogok megkapni, de ha még attól sem, akkor végképp befejeztem a Bleach animével, és a manga felé fordulok.

Köszönjük, Kubo Tite és kreatív csapata! ^^



Part 1.:


Trailer 2:


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hostess és Host klubok Japánban - Part I.

Japán, a toleráns és vad szerető I. – Prostitúció Japánban