11/03/11 emlékére




Az alábbiakban több szemszögből, több tényezőt figyelembe véve írtam egy pár sort a tavalyi földrengés és szökőár okozta problémákról. 



Tények:

2011. március 11-én helyi idő szerint 15 óra 46 perckor (Közép-európai idő szerint: 6 óra 46 perckor) kezdett el remegni a föld Japánban, mígnem 9,0-s erősségűre erősödött – így lett a Japán történelem eddigi legnagyobb mért földrengése.
A földrengés és az utána következő szökőár Japán Tohoku régióját (東北地方, Tóhoku-csihó) érintette legnagyobb mértékben. (Tohoku jelentése „északkelet”, Japán északkeleti részén található. Michinoku néven is ismerik. Tohoku hat prefektúrából áll.)
Tohoku-i földrengés és szökőár - 東北地方太平洋沖地震 - epicentruma Sendai városához (仙台市 [Szendai-si]) volt a legközelebb a Csendes-óceánon.
Sendai, Mijagi prefektúra fővárosa. Tohoku legnépesebb városa!
Az epicentrum a japán partoktól 125 kilométerre, a hipocentruma pedig 24 kilométer mélységben volt. A hatalmas – 9,0-s – rengés után rengeteg utórengés rázta meg egész Japán területét, sőt még más országokra is kihatott – nemcsak a földrengés, de a szökőár ereje is! Legalább 76 utórengést számoltak, melyek közül 16 magasabb volt 6-os erősségűnél!
A szökőár pedig még ettől is nagyobb károkat okozott. Az első mérések szerint, a közelgő szürke óriások magassága 6 méteres volt, ezt a számot később 10-re módosították. Azonban volt olyan hely, ahol közel 38 métereset is mértek.
Veszteség felbecsülhetetlen, mind anyagi, mind a halottakat illetően. A tragédiában sokkal több, mint tízezer halottat rögzítettek. Az eltűntek száma még ettől is magasabb, közel húszezer lélek. A legtöbb áldozat Tohoku-ban volt. Tokyo-ban pedig hatalmas tűz keletkezett, az áram a városban és környékén körülbelül 4millió háztartásban ment el. Az összeomlott házak 18 000-re rúg, míg a súlyosan sérültek 130 000-re!
A rengés miatt az érintett atomerőművek reaktorait automatikusan leállították. „A Fukusima I atomerőműben leállt az erőmű hűtőrendszere, az onagavai atomerőmű egyik turbinacsarnokában tűz ütött ki, a japán kormány szükségállapotot hirdetett. A vasúti hálózat több szakaszon megrongálódott, a szuperexpresszeket leállították. Bezárt a tokiói Narita repülőtér, leállt a tokiói metró és a helyi érdekű vasút.” – a tragédia Wiki oldalán.
2011. március 12-én helyi idő szerint 15 óra 36 perckor nagy erejű vegyi robbanás történt a Fukusima Dai Ichi (Fukusima I) atomerőmű 1-es reaktorcsarnokában, majd március 14-én hétfőn reggel a 3-asban is.” – olvasható a tragédia Wiki oldalán. Ez „koronázta meg” a katasztrófát… A japánoknak most nagyobb szüksége van a kitartásra és az erőre, mint bármikor.
Fukushima-i atomerőmű baleset; „Az 1-4 reaktorokból nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a környezetbe az erőmű több tíz kilométeres környezetének szennyezését okozva. Ezért utóbb, a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála (INES) szerinti legsúlyosabb, 7-es fokozatba (nagyon súlyos baleset) sorolták be. (Ez megegyezik az 1986-os csernobili atomkatasztrófa besorolásával, és a környékbeli földeken mért radioaktivitás szintje is összemérhető ezzel, csak a szennyezés kiterjedése korlátozottabb.)” – az atomerőmű balesetéről szóló Wiki oldalról.

Milyen hatással van a földrengés és szökőár a japán kultúrára?

A napokban olvastam egy rádióadás átiratát, a földrengésről és a tsunamiról és arról, hogy hogyan viselik a japánok ezt és efféle katasztrófákat. A műsorszám a These Days Kpbs-en szólt.
A műsor vendége Dr. Michael Inoue a nyugalmazott elnöke a Japan Society of San Diego-nak és tagja a San Diego Konzuli Testületnek.
Dr. Inoue elmondta mennyire hálásak, hogy annyian eljöttek segíteni a bajban Japánnak. Kiemelte az izraelieket, akik a legjobb orvosaikat küldték, vagy a kínaiakat, akik hajókat szolgáltattak. Az első mentők között pedig ott voltak az amerikaiak is. (Persze itthonról is küldtünk ki mentőegységeket.)
A doktor kitért arra is, hogy Japán, mint más ázsiai ország is veszélyes területen fekszik, tengermélyi lemezek elmozdulása vagy vulkánok okozta károk nem ritkák. Emiatt a gyakran bekövetkező földrengések és szökőárak már részét képezik a mindennapoknak. Gyermekkoruk óta felkészítik őket az ilyen és hasonló tragédiákra. Mindenki tudja mi a teendő egy földrengés vagy szökőár közeledtével.
Dr. Inoue arra is kitér az interjúban, hogy elveszíteni dolgokat nem olyan fontos, de elveszíteni az emlékeket az már súlyos dolog. Fényképeket például; főleg, ha az az illető már halott, akire emlékeztet. Az emberek visszamennek, hogy egy darab valamit keressenek a szeretteikkel kapcsolatban.
Japán már olyan sok tragédiát élt meg – folytatja Dr. Inoue – egyik ilyen a második Világháború alatt történt. Japán egésze veszélyben volt és jött az élelmiszerhiány is. A kudarcok után pedig az amerikaiak segítettek a japán népnek kilábalni a bajból, és sikerült is. Ezek az emlékek még frissek az öregebb generációkban, hiszen szüleiktől is hallhatták, de az ifjabbak nem értik meg a probléma súlyosságát. A fiatal generáció elveszítette az alázat és hála érzését és a kemény munkát, amivel újra tudják építeni az országot.
De minden rosszban meg kell látnunk a jót is. Mindenből ki kell hozni a legjobbat. Meglátni a tragédia mögött a barátságot, a szerelmet és a támogatást és így tovább. Az emberiség megtanulta legyűrni a tragédiák okozta problémák egy részét, és habár televízió és vezetékes telefon nem működött a katasztrófa sújtotta területeken, ott volt az internet, ami segítette az embereket a kommunikációban és az informálódásban is.

A tsunami okozta kiadói problémák

A március 11-i tragédiát megörökítő, vagy témát fejtegető manga alkotók száma egyre nőtt. Emelett a kiadók és alkotók legtöbbje próbált segíteni felajánlásokkal. Persze jótékonysági dedikálások is jószerivel fordultak elő ezekben a hetekben. Az original alkotások legtöbbjét árverésre bocsátották, híresebb és kevésbé híresebb manga alkotók pedig önkéntesen érkeztek a tragédiasújtotta településekre, hogy helyben rajzolt mangákkal szórakoztassák a gyermekeket.
A kiadói iparág általában nagylelkűen adományozott. Március 22-én, például, különböző iparági szervezetek gyűltek össze, hogy létrehozzák az Earthquake Response Centert (Daishinsai shuppan taisaku Honbu). Elsődleges cél a az ellátási és forgalmazási zavarok helyreállítása az iparágon belül. Legfőbb állami támogatás az volt, mikor könyvadományokat tudtak szolgáltatni a legnehezebben megközelíthető részekre. Így több százezer kötet gyűlt össze.
Másik segítő csoport akik között 350 kiadó, alkotó, kiskereskedő stb. szerepelt. Abban a reményben jöttek létre, hogy április 23-ra az Olvasás Napjára több mint 100 000 kötet gyűlik össze a gyermekeknek. A csoport tagjai között olyan neves mangák kiadói szerepeltek, mint a Doraemon vagy a Kamen Rider – összesen 20 000 a Shogakukan kiadótól! A Kodansha kiadó pedig a Tudományos és kulturális minisztériummal együtt március végére 30 000 gyermek és ifjúsági kötetet tudott eljuttatni a rászorulókhoz. Konkrétan a mangáról szólva, a híres Tezuka Productions és Takarazuka City jóvoltából 10 db 87 kötetből álló szerzői – Tezuka Osamu – szettet adományoztak – olyan világhírű mangákkal, mint a Phoenix vagy a Black Jack (ezek Fukushima prefektúrába jutottak el.)
Más lehetőség is volt a fiataloknak arra, hogy megtalálják a jót a sok rosszban, így a Shounan Jump, Shonen Magazine, Young Magazine, Morning, és Sunday Shonen magazinok interneten keresztük ingyenesen olvashatóak voltak. (Azonban ez nem feltétlen jótékonyság, inkább önérdek volt a nagy vállaltoktól.)
A forgalmazók, kiadók, papírgyárak és az egész iparág hatalmas és súlyos sebet kapott a katasztrófa miatt. A veszteség több mint tízmillió jenre tehető.
A kiesések miatt a forgalom is sokkal – volt olyan hely ahol több mint tíz százalékkal esett vissza. A katasztrófa a magazinokat érintette a legjobban, melyeknek piaca 7%-kal zsugorodott.
Azonban hiába minden negatív adat, a nagy vállalatok túlélték és habár az elmúlt évben az iparágon belül minden csökkenő tendenciába fordult, a gyorsan talpraálló Japán ismét a megszokott ütemben termelhet.

A tsunami túlélők gyógyulnak, de a heg még mindig friss

Közel egy évvel ezelőtt került napvilágra egy fotó mely körbejárta a világot és melynek történetére végre fény derült.
Egy takaróba bújt fiatal hölgy volt látható a képen, körülötte a katasztrófa megdöbbentő maradványai. A japán hölgy tekintete a messzeségbe réved, szomorú és megrázó kép.
Yuko Sugimoto van a képen. Egy fiatal anyuka, akinek története azóta bezárult és azt mondja, hogy azóta tudja, minden nap egy csoda, minden napot meg kell élni.
A kép pár nappal a szökőár után készült. Yuko a hideg ellenére kitartóan kereste a legkisebb nyomot is, ami elvezetheti őt gyermekéhez.
A fiatal hölgy egyre jobban aggódott, ahogy ő mondta, csak arra tudott gondolni, hogy gyermeke, vajon él, vagy halott.
Raito-t, az ötéves kisfiút reggel az óvodába vitte, ahogy minden nap. Azonban március 11-én jött a szökőár és Ishinomaki összeomlott. Épületek utak és szinte minden tönkrement a tragédia következtében.
Férjével menedékről menedékre mentek, hátha valaki tud valamit gyermekükről.
Már három napja keresték, mikor imájuk meghallgatásra talált. Március 14-én ismét egyesülhetett a család.
Yuko azt meséli, nem látott a könnyeitől. Mikor ismét kitisztult a látása a gyermeke már apja karjaiban volt. „Magától értetődőnek vettem, hogy van családom, és hogy holnap jön a ma után.” – folytatta. „De ez egy csoda. Minden egyes napot a lehető legjobban kell megélnünk.”
Tudják, hogy habár elveszítették az otthonukat, a szerencsések közé tartoznak, hiszen a családjuk épségben megúszta a katasztrófát.
Most ideiglenes szálláson élnek több tízezer másik emberrel együtt.


A japán mentalitás

A japán mentalitás több ízben is különbözik a magyartól és persze a nyugatitól. 
A japánok, mint fentebb olvashattátok, már fel vannak készülve efféle katasztrófák kezelésére, legalábbis tudják mi a teendő ilyenkor, illetve képesek a gyors rekonstrukcióra és újrakezdésre. A nyugati mentalitással ellentétben a japánok nem keresik a bűnbakokat és nem is okolnak senkit ilyen helyzetben. Nem szidják isteneiket és még a hatóságokat sem, és azt sem feltételezik, hogy ez büntetés lenne az elkövetett bűneik miatt. 
A mentalitás az, hogy eltávolítjuk a roncsokat, újraépítjük a dolgainkat és gyorsan elfelejtjük ami történt. 
Más részről, a japánok önuralma messze földön híres, ez is segíti az előrelépést. 

Milyen óvintézkedéseket kell tennünk egy földrengés esetén - nemcsak Japánban. (Itt olvashatsz róla!)

Forrásaim:
http://www.japantoday.com/category/national/view/tsunami-victims-healed-but-still-scarred

http://hu.wikipedia.org/wiki/2011-
es_t%C3%B3hokui_f%C3%B6ldreng%C3%A9s_%C3%A9s_sz%C3%B6k%C5%91%C3%A1r#cite_note-26



http://www.tcj.com/manga-3-11-the-tsunami-the-japanese-publishing-industry-suzuki-miso%E2%80%99s-reportage-and-the-one-piece-lifeboat/

http://www.sankakucomplex.com/2011/09/03/mie-prefecture-sinks-this-is-as-bad-as-the-tsunami/

http://www.sankakucomplex.com/2011/03/12/japan-8-9-earthquake-devastation-in-pictures/

http://www.sankakucomplex.com/2011/03/12/fukushima-reactor-in-meltdown/

http://www.sankakucomplex.com/2011/03/13/quake-death-toll-will-be-measured-in-tens-of-thousands/

http://www.sankakucomplex.com/2011/09/28/korean-hospitality-we-celebrate-japans-earthquake/

http://www.sankakucomplex.com/2012/01/24/tokyo-is-doomed-75-chance-of-7-0-quake-in-4-years/

http://www.sankakucomplex.com/2011/04/04/cosplay-queen-saya-passes-away/

http://www.sankakucomplex.com/2012/03/09/85-of-japanese-oppose-immigration/

http://earthquake-report.com/2011/08/04/japan-tsunami-following-up-the-aftermath-part-16-june/

http://www.kpbs.org/news/2011/mar/30/what-affect-will-earthquake-and-tsunami-have-japan/

http://matome.naver.jp/odai/2130015459348797501

http://www.usnews.com/photos/before-and-after-one-year-after-the-japan-earthquake

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok