Japán ételek terítéken I.



Első bevezető cikkemben 2+1 féle ételkülönlegességről fogok nektek írni, melyek Japán konyhaművészetének csupán egy milliomod részébe nyújtanak betekintést, de hát, ez még csak az első cikk.
Igyekeztem recepteket és egy kis érdekességet is belevinni a cikkbe.
Jó étvágyat!

Első ételünk a korokke.

A korokke indította el ezt a cikksorozatot az útjára a blogon, mikor Danny Choo közétett egy ilyen ételből álló menüt a facebook oldalán. Már rengeteg hasonlóan ízletesnek tűnő ételt láttam, amiket megosztott a lájkoló-közösségének, de mostmár végleg betelt a pohár, tudni akarom, mik ezek a japánban mindennapinak számító ételek, melyekre én csak a nyálamat csorgatom.

Korokke (コロッケ)



A korokke nem éppen egy hagyományos japán étel, de természetesen, mint oly sok mást, ezt is a magukévá tették egészen rövid idő alatt, így már japán ételről beszélhetünk.
A korokke egy olajban sült eledel, a francia kroketthez lehetne legjobban hasonlítani, az 1900-as évek elején került a szigetországba.

Mivel készül?
A korokke, mint panírozott bundában készülő finomság a tölteléke többféle lehet.
Készülhet apróra vágott főtt húsból és tenger gyümölcsiből, vagy zöldségekkel és tört burgonyával, vagy fehér mártással (besalmel mártással, recept). Mindezt kis korongokra formázzák, majd a panírozás után (mint az általunk is ismert panír) egyenesen a serpenyőben kerül, ahol finom ropogósra sül.
Persze más és más töltelékkel, más és más húsból is készülhet, ezen korokke-nek az adott hús neme adja a neve előtagját is. Például: gyuniku korokke, marha húsos; ebi korokke, rákkal töltött. Az említett fehér mártásosat pedig cream korokke-nak nevezik a japánok.
DE aki a curry megszállottja, mint a japánok többsége, annak sem kell csüggednie, hiszen már feltalálták a curry-s ízesítésű korokke-t is.

Mivel tálaljuk?
Na, meg sem lepődöm azon, hogy a nyugatról jött krokett-ősökkel bíró korokke tálalásához is egy nyugatról ismert szószt használjanak, persze japános újragondolásban.
Worcestershire-szósz** (ejtése Japánban: Usutā sōsu, másik elterjedt neve: ’Bulldog’), Japánba a XIX. században terjedt el a közismert angol szósz, melyet a japánok kissé sűrűbbé és kissé más összetevőkkel készítenek. Ez a leggyakrabban használt mártás a japán konyhában, általában sült húsokhoz tálalják.
Elkészítésénél a japánok gyümölcsöket és zöldségeket használnak fel. Összetevői: alma, paradicsom, só, cukor, fűszerek, keményítő, és karamell. Ez a japán változat édesebb és sűrűbb is, mint az eredeti. (Itt kapható a tonkatsu szósznak is nevezett mártás.)
Másik dolog, amivel tálalni szokták, a reszelt káposzta.

A korokke-t egyébként magában is lehet fogyasztani, néhol még utcai standokon is kapható papírba csomagolva, frissen. De még szendvicsben is lehet fogyasztani ennek neve: korokke pan, azaz korokke kenyér.

Tonkatsu szósz recept:
Hozzávalók 3 csészényi mennyiséghez:

1 csésze ketchup
1/2 csésze Worcester mártás
1/2 csésze szake
2 evőkanál gyömbér
2 evőkanál fokhagyma
1/4 csésze cukor
1/4 csésze mirin

Minden hozzávalót forraljunk fel egy serpenyőben közepes lángon, időnként keverjük meg. Majd takarékon főzzük 25-30 percig, le-leszedve a habját.
Hűtőszekrényben 4 hétig eláll.

Van egyszerűbb megoldás is, keverjük össze az alábbiakat és azonnal használhatjuk:

1/2 csésze ketchup
2 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál Worcester mártás

Vagy forraljuk össze az alábbiakat és hagyjuk kihűlni:

4 evőkanál ketchup
2 evőkanál fehér bor
2 evőkanál Worcester mártás

**A híres Worcestershire-sauce ízét (Worcester-nek is hívják), amely a nemzetközi konyhához egy Indo-Angol adalék, kifejezetten a szegfûszeg uralja. A szósz sokféle fûszernövényt tartalmaz (többek között szegfûszeget, fokhagymát, tamarinduszt, paprikát, vagy chili paprikát a leggyakrabban), valamint halkivonatot, szójaszószt, melaszt, ecetet (vagy citromlevet) és sót. Nincs igazán "autentikus receptje", ezért minden gyártó a saját alkotását árulhatja. Én általában zöldségfélékhez használom, de ez teljesen mindenki saját ízlésén alapulhat, az angolok például használják még húsokhoz, és különösen tojásételekhez szeretik.

Ganmodoki (がんもどき,雁擬き)



A ganmodoki ma a második étel, amit bemutatok nektek. Ez egy kissé más típusú étel, mint a korokke.
Az Edo-korban a ganmo-t sült kígyópálmával  keverték össze. Napjainkban darabolt zöldségekkel készül és tofuval, majd sütve tálalják.

Mivel készül?
A ganmodoki sült tofu darabka fűszerekkel és szezámmaggal, sült zöldségekkel. A ganmodoki szó jelentése: „hamis-liba”. A jelentésében mélyebb tartalom van, minthogy hús nélkül készül, ugyanis a ganmodoki íze leginkább a libahús ízére hasonlít, de mégsem az, ígyhát hamis. A ganmodoki-t rövisen, ganmo-nak nevezik.

Mivel tálaljuk?
A ganmodoki-t magában is lehet fogyasztani, de mindenképpen frissen a legjobb. Nagyon különböző formátumokban lehet tálalni, mint leveshez, körettel (zöldségekkel), szósszal (mustárral, szójaszósszal).

Kansai régióban a ganmo-t "hiryōzu", "hiryuzu" vagy "hirōsu-nek" nevezik, a potugál ’filhos’, sült pogácsa szóból.

Részletes receptet lehet találni az interneten. Én egy darab magyar nyelvűt sem találtam. Akit érdekel, itt talál egy valóban részletes és jónak tűnő receptet: http://www.justhungry.com/ganmodoki-or-hiryouzu-japanese-tofu-fritters

Na, de utoljára maradt még valami, ami inkább egy kis kalandozás a ramen levesek térképén, persze Japánban. Olyan ramen-különlegességnek lehettek most szemtanúi, melyet egyhamar nem felejtetek el. Mindenesetre én megkóstolnám.

Ramenek, amikről álmodni sem mertél ezelőtt



Japánban egyedülállóan Tokióban, a Kitasenjyu állomástól északra kell sétálni 15 percet, a Kikuya ramenes standot kell keresni.
Ebben a kis vendéglőben lehet kapni egész Tokió egyetlen fagylalttal tálalt ramenjét. Nos, igen fagylalttal lehet kérni a rament. Nem nincs tévedés szó szoros értelmében fagylalttal, méghozzá a tölcsérrel együtt.
Azonban ez nem minden, hiszen más ramen-különlegességnek is szem és íztanúi lehetünk, ha a pénztárcánk és a gyomrunk is bírja a strapát.

A fagylaltos vaníliás ízű, azonban lehet kapni csokoládés rament, és zöld teásat is, vagy a kávés rament. Azonban más ramenekkel is szemezgethetünk, ami még ezeknél is extrémebb, mint a joghurtos, paradicsomos, tejjel készült, forró csokis, kimchi-s ramen (koreai erjesztett étel, zöldségekkel és fűszerekkel, több száz fajtája létezik).

Egyetlen baj van csak, mikor a JapanItUp cikkírója Japánban járt – 2007 – akkor hallotta, hogy abban az évben volt utoljára ilyen fagyis ramen. Milyen káááár… :(

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok