2012-12-28

A japán tömegközlekedési etikett



Már régóta foglalkoztatott a téma, sőt még az eredeti – azóta bezárt – magazinomban posztoltam is japán metró etikettes posztereket. Azóta nem jutottam egyről a kettőre a japán tömegközlekedési etikett témában. Igaz annyira nem is kerestem. Ellenben most nekiültem és arra voltam kíváncsi mit szabad, mit nem a tömegközlekedési eszközökön, mit illik, mit nem az utcán tenni, és hogy milyen egzotikumokkal szolgál – ha fogalmazhatok így - ez a téma egy egyszerű közép-európai ember számára.




Most bizonyosan nem arról fogok írni, hogy miben áll a japán tömegközlekedés, hogy milyen metróvonalak vannak és hogy milyen modern minden, meg hogy milyen udvariasan tuszkolják a fehér kesztyűs munkatársak a metróba a népet. Aki erre kíváncsi az ezer és egy cikket olvashat a témáról máshol.
Én maradok a gyakorlatias oldalánál a témának.



Ne egyél az utcán!

A pontos és helyes viselkedés az, ha nem eszik az ember az utcán, ha Japánban jár-kel. Ennek két oka is lehet: egyrészt, mind örülünk, ha járókelő társunk nem önt le minket negyven fokos kávéval, kora reggel (bár az időpont csak részletkérdés). Másrészt a japánok hagyományaik és szokásaik során mindig is megadták azt a tiszteletet az étkezésnek, ami kijár. Egy tisztességes ebédet nyugodtan, ülve, és csendben szeret enni az ember, ez nálunk sincs másként. Amikor bejöttek Japánba az amerikaiak lassan, akaratlanul is rászokatták a japánokat az ő életvitelükre. Hamarosan megjelentek az elviteles gyorséttermek is.
Mindazonáltal ha még eszünk is az utcán, ügyeljünk mindig tiszta környezetet hagyni magunk után, akár a városban, akár a szabadban vagyunk. Ez a minimum, amit a japánok elvárhatnak a külföldiektől.

A múlt illemszabálya:
 A múltban, ez egy elvárás volt, a fesztiválokon, ahol az árusok bódékból adták ételeiket. A vevők nem hagyták el a kis étkezőket, míg el nem fogyasztották a vásárolt ételt. Persze haza is vihették, ha szerették volna. Ez a jelenség, szokás, vagy illem kezdett egyre elhanyagolhatóvá válni, mióta megjelentek a szigetországban a gyorséttermek. Az első japán McDonald's 1971-ben nyílt meg, itt például egyetlen ülő-étkező hely sem volt. Az emberek állva vagy az utcán fogyaszthatták egy a menüiket.

Habár a fenti példából is látszik, hogy változik a Japán mentalitás, még máig illetlenségnek számít, ha valaki az utcán ételt fogyaszt, több fenti okból is (nemcsak Japánban)! *

*Forrás: Etiquette Guide to Japan: Know the Rules that Make the Difference! From book. google. hu




Egyik kedvenc részem a japán tömegközlekedésben:

Women-only!


Érdekesség: Mikor a témának néztem utána, nem tudtam nem észrevenni, hogy 1977 előtt itthon is voltak Ladies Only kocsik a forgalomban! :) Akár még a születitek is, emlékezhetnek ezekre a kocsikra.

Nem tudom itthon pontosan milyen célt szolgáltak ezek a kocsik, de Japánban a sok fogdosást és molesztálást hivatottak – főként – megszüntetni. (Hiszen azt mind nagyon jól tudjuk, hogy milyen tömeg van csúcsidőben a japán metrókon, ott már a hatóság jelenléte sem segít.) Az ilyen célra indított kocsikat könnyű megtalálni, mivel, - ha még nem is tudunk japánul – ki van írva szép nagy rózsaszín betűkkel, hogy ez bizony női kocsi.
A forgalomban lévő kocsik hatásköre vállalatonként változó, van ahol csak csúcsidőben, de van ahol egész nap járnak a különleges kocsik. De általában csak a hétköznapokra vonatkozik, de ebbe nem számítanak bele az ünnepnapok.

Kivételek mindig vannak, de csak olyan férfiak léphetnek be a kocsikba, akik sérültet vagy fogyatékkal élőt kísérnek, vagy akár egy általános iskolai (!) kisfiú is felszállhat az édeanyjával.

Valós probléma:
Felmérések szerint* a húszas és harmincas éveikben lévő hölgyek kétharmada azt nyilatkozta, hogy már legalább egyszer áldozatul esett a perverz férfi utasok kezeinek.

*A Tokyo Metropolitan Police és a East Japan Railway Company felmérései alapján.

Története:
1912-ben a mai Chou Fő Vonalon működtek az első ilyen kocsik. A nevük akkor „virág vonat” volt (Hana-Densha ( 花电车)). A fő ok a sok leányiskola jelenléte volt, szerte a vonalon, így amelyik férfi itt utazott, sok csinos szoknyácskában legeltethette a szemét, persze csak messziről.
Osaka-ban először 1950-ben jelentek meg ezek a vonatok, de 1973-ben meg is szűntették őket.

Más intézkedések:
Melyek nemcsak hogy hétköznapra vonatkoznak, de a késő éjjeli órákban futnak, hogy a részeg férfiaktól elszigeteljék a hölgyeket. Ezt az intézkedést 2001-ben vezette be, a Keio Electric Railway.
2001. júliusától a JR East is bevezette ezt a Saikyo vonalán, mely hosszabb utat is megtesz és mely összeköti Tokyo-t Saitama prefektúrával. A vonal zsúfoltságáról is nevezetes lett.

Miután a szigorúbb intézkedések sem tették meg az elrettentő hatásukat a Tokyo-i metrókban, így csupán 2005-ben, de bevezették a csúcsforgalom idején futó női kocsikat.

Ezek után a nők örültek, mert nem kellett elviselniük a molesztálásokat és a büdös részeg férfiak szagát. A férfiak pedig azért voltak hálásak, hogy így nem keveredhetnek alaptalan vádakba, egy-egy csúcsforgalom idején.
Azonban a látássértült utasokra kevésbé gondoltak, hiszen, a vak vagy gyengénlátó férfiak igazán nem tudják hogy épp női kocsiba szállnak fel.

Végül meg kell említenek azt is, hogy sajnos a női kocsik bevezetésével – a statisztikák szerint – nem igazán csökkentek a fogdosásos esetek számai.



Ne telefonálj!

Aki gyakorta utazik tömegközlekedési eszközökön itthon, tudja, hogy sok utas annyira nem tiszteli az embereket, hogy a vonyító telefonját csigalassúsággal veszi fel, vagy éppen ő maga tart ordítóversenyt a telefonon keresztül.
Ez Japánban nem sűrűn, de egyre gyakrabban fordul elő. A sok fiatal, nyugati kultúrán felnövő gyermek miatt…

A lényeg, hogy Japánban nem véletlenül nem illik felvenni a hangot a telefonon, ha tömegközlekedik az ember, és az sem véletlen, hogy nem illik felvenni a telefont, ha valaki hív minket.
Ellenben smsezni és e-mailezni bátran lehet, így mindenki csak pötyög a metrókon, vagy buszokon.

Ha mégis illetlen turisták lennénk, a kedves személyzet figyelmeztet minket arra, hogy zavarjuk az utasok nyugalmát.

Épp a múltkor láttam egy videót, amin három amerikai fiatal részegen randalírozott a japán metrón, hangoskodtak és lökdösődtek. Egy japán fiú pedig megkérte őket, hogy hagyják abba. Erre ők elkezdték fitoktatni az erejüket és azt, hogy ők bizony intelligens amerikaiak. Ezután a japán srác – szó szerint – pofán rúgta az egyik amcsit. Persze mind a hárman nekiestek egy majdhogynem megverték a japánt. Szegény csak visszaült és többet nem szólt. Senki más nem védte meg.

A japánok háttérképei:
Egy csodálatos érdekesség, mely talán ránk, magyarokra is igaz. Milyen háttérképet használnak az emberek?

Férfiak esetében:
1. Egy kép saját magáról - 17,8%

2. Anime karakterekről - 15,5%

3. Egy híres emberről a szórakoztató iparból - 11%

4. Barátjáról és barátnőjéről - 7,5%

5. Férjéről vagy feleségéről - 7,3%

Nők esetében:
1. Egy kép saját magáról - 20,7%

2. Anime karakterekről - 16,9%

3. Barátról vagy barátnőről - 9,9%

4. Egy híres emberről a szórakoztató iparból - 8,6%

5. Férjéről vagy feleségéről - 7,4%

 *Egy 2012-es felmérésből!

Kivételek vannak... xD


Cigarettakérdés:

Mint nálunk is, Japánban is rájöttek az emberek, hogy a cigaretta a nem cigizők számára is egészségtelen.
Így Japánban, még az utcán sétálás közben SEM lehet cigizni! Ez zseniális! :D

A cigizésre kijelölt helyek vannak és ezt fel is tűntetik. (A cigarettázásról még később tervezek is írni.)

Mozgólépcső:

Akik nagyobb városokban élnek tudják, hogy a morgólépcsőn a jobb oldalra húzódva kell utazni, hogy aki siet az könnyedén elférjen mellettünk. Japánban is így van.
Kivételt képez Kanto és Kansai térség, ahol a jobb oldalon állnak az emberek és a bal oldalt haladhatnak a sietősebbek.

Nyilvános fürdők:

Erről a témáról később készülök írni! :)

Ezüst ülőhelyek:

Itthon is láthattok olyan kis jelzéseket, melyek az ajtók melletti ülések fölé vannak helyezve, s melyek a terhes asszonyok, idősek, kisgyermekesek vagy sérültek számára vannak fenntartva! Ezeket Japánban ezüstüléseknek hívják. Nálunk elsőbbségi helyek a nevük.


Azthiszem végére értem a cikknek, ez is elég hosszú lett, ha valakinek valami hiányzott belőle, amire kíváncsi, vagy hasonló dolgok, akkor írjon kommentet, kérem! :)

A japán tömegközlekedés hozhat sok furcsaságot egy nyugati embernek, de szerintem a legtöbb, és normális személy egyet ért a fenti kitétételekkel. Én nagy tisztelettel és szeretettel írok mindig a japánokról és a hétköznapjaikról és remélem ezúttal is segíthettem nektek megismerni Japánt. :)




Források:









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

The MEMEME! Theory - Harc a 100 millióért

„Az anime ipar betör az otthonainkba! Elragadja szeretteinket, férjeinket! Megmérgezi a hétköznapjainkat! Átveszi az irányítást a rekl...