Japán sztriptíz bárok és a gazdasági válság


  
Talán nem kellene ennyire koncentrált cikket írnom, de remélem így is kielégíti majd a kíváncsi lelkét mindenkinek (ezt csak azért írtam, mert korábban szerettem volna a japán prostitúcióról is írni, de későbbre halasztom, mert az nagyon nagy téma).

Japánban nemcsak a hagyományok és a technológia rívik, hanem a szexuális szolgáltatásokat nyújtó szórakoztató ipar is. Habár tíz-húsz évvel ezelőtt fénykorukat élték ezek a helyek, mára egyre kihaltabbak a sztriptíz bárok. Vajon csak a gazdasági válság az oka, vagy más is szerepet játszik a világ egyik leggazdagabb városa – Tokyo – piros lámpás negyedében történő látogatáscsökkenésnek?



A második világháború után (az amerikai megszállás alatt – 1945-52) gyorsan népszerűvé váltak az amerikai stílusú sztriptíz bárok, ám mára már hanyatlóban van a számuk, sőt… Mondhatni, őket is pusztítja a válság… és más tényezők.

A japán sztriptíz bárokat régebben még „sutorippu gekijo” hívták, azóta az egyszerűsített „nudo gejiko” kifejezés terjedt el, mely „meztelen színházat” jelent.

Az első vállalkozó Shigeo Ozaki volt, aki látta Gypsy Rose Lee (nagy sikerű sztriptíz táncos és színésznő a múlt század közepéről) sikereit és a lehetőséget ezekben az üzletekben, és a Tokyo-i Shinjuku-n megalapította az első ilyen klubot, a Teitoza-t. A Teitoza 1947-ben nyílt meg.
Az első előadás címe a „Vénusz születése” volt.
Asakusa-n teljesen meztelen nők szerepeltek az újdonsült klubokban, de sem mozdulatsort, sem sztriptízt nem láthattak a nézők. A lényeg, a fedetlen női testen volt.
Azonban egyre népszerűbb lett a sejtelmes előadás bevezetése, melynek során a hölgyek lassan megszabadulnak az összes, vagy majdnem az összes ruhanemüjüktől.

Lassan, az amúgy kemény törvényi szabályozások enyhülni kezdtek, és a sztriptíz bárok egyre több előadással bővültek. Olyanok is akadtak, melyek egy nő fürdőzését mutatták be. És nem ritkán a nézők között nagyítókat osztottak szét, hogy közelebbről is szemügyre vehessék a hölgyet, aki éppen előadott.

Az 1950-es évekre addig fajultak a japán sztriptíznek nem mondható, inkább szexre hajazó előadások, hogy végül élő szex showt láthattak a vendégek.
Ekkortájt nem a Tokyo-i, hanem a Kyoto-i és Osaka-i klubok mutatták fel a legtöbb újdonságot és fejlődést. 1956-ban Osaka lett az első város egész Japánban, ahol nyilvánosan mutatták a szeméremszőrzetet a show alatt.
Osaka-ban azóta is népszerű és jól ismert piros lámpás negyed, Dotonbori.

Nagyon elterjedtek azóta az olyan klubok is, melyeket angolul Peeping kluboknak neveznek, japánban nozokibeya a nevük. A nozokibeya-ban lányokat leshetnek meg a látogatók. Ha többet is szeretnének látni a kiszemelt hölgyből, akkor bizony kemény pénzeket kell kifizetni, de cserébe élő maszturbáció részesei lehetnek.

Tokyo-ban a piros lámpás negyedet, Kabukicho-nak hívják.


Mára viszont csak az emléke maradt meg annak a fényűzésnek, melyben a sztriptíz és társklubjai éltek. Pl.: Osaka-ban lévő ilyen típusú klubokat egy kézen meg lehet számolni, miközben régen 20 volt belőlük.
A sztriptíz bárok gyors lecsúszása nemcsak a gazdasági válságnak tudható be, hanem az egész világot behálózó internetnek is. Manapság a legyegyszerűbben és ingyen, szexis nőket nézegetni az interneten lehet.

Annak érdekében azonban, hogy többen járjanak sztriptíz bárokba, a szolgáltató klubok egyre extrémebb praktikákat használtak, de erre már a rendőrség is ráugrott hiszen emberi jogokat sértettek az előadásokkal, szolgáltatásokkal.
Eközben az interneten egyre népszerűbbek lettek a felnőttfilmek és fizetni sem kellett értük, vagy csak minimális összeget.
És egyre több felnőttfilmben szereplő hölgyet hívtak meg klubokba, egy-egy fellépés erejéig, hátha növelik a forgalmat.
(Azonban mára ennél is több kell az ilyen helyeknek az önfenntartásra.)


Ugyanakkor sok külföldi hölgy megy Japánban annak reményében, hogy egy nagyobb zsebpénzhez juthat, ami igaz is, mert tudni illik, nagyon jól lehet ezzel keresni, de sok veszéllyel is jár, melyeket a már korábbi cikkemben le is írtam.

Miközben a nők jót keresnek, a férfiak többsége gyakorlatilag el is adósodhat, ha nem figyel oda jobban, mikor, hogyan és mire költ, na meg persze, hogy mennyit.
De észrevehetően odafigyelnek a pénzükre a vendégek: ahogy az egyik hostess bár vezetője (Christopher Okoloigwe) mondja, „az emberek egyre kevesebbet költenek, féltik az állásukat és nem mennek szórakozni sem olyan gyakran”.
Ha mégis elmennek ilyen klubokba, akkor is valami extra szolgáltatást várnak a pénzükért: privát táncot vagy egy orális kielégítést.
„Régebben – 10-15 éve – egy éjszakát ~90 vendéggel zártak – folyttaja Okoloigwe – ma már (2002) csupán 30-an fordulnak meg egy éjszaka alatt.”

Habár régebbi cikket idéztem így utoljára, a gazdasági válságból csak manapság kezdünk kikecmeregni és az emberek mindig azon spórolnak, ami csak szórakozás és nem létszükséglet.
Hiába az internet, hiába a spórolás, ha egyszer kiutazik az ember, akkor mindenképp ki kell próbálnia a japán vendéglátás ilyen formáját is, mert bár a világon máshol is nyújtanak ilyen színvonalon, de Japán mégis különleges egzotikumnak számít, legalábbis nekünk, Japán-fanoknak.


Felmerülő fogalom:
Hanadensha: szlengben, az olyan szexuális trükköket jelenti, melyek a női nemi szerven hajthatók végre.

Források:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok