Rémálom a japán metrón


Sokunkkal megesett már, hogy a tömegközlekedés legkiemelkedőbb járataival, úton hazafelé,   egy-egy érdekes helyzetbe keveredtünk akaratunkon kívül.
Japánban, ahol reggelente tömegek mennek munkába metrón, távolsági- és elővárosi vonatokon, ahol közismerten úgy állnak az emberek egy-egy szerelvényben, mint a heringek  a dobozban. Ilyenkor bizony megesik, hogy egy kósza kéz, vagy tekintet és még sokminden más is olyan helyzeteket teremt, melyeket sosem felejtünk el.



Habár a keleti országban vannak szerelvények, melyekre kifejezetten csak nők és gyerekek szállhatnak fel, ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ne történjenek megdöbbentően perverz események utazás alkalmával.
Ezekről a különös élményekről lesz most szó az alábbi bejegyzésben, egyenesen Japánból!

Van, hogy a nagy tömeg miatt sikerül éppen egy önjelölt casanova mellé csöppenünk, aki esetleg ki is használja az alkalmat egy kis “udvarlásra”, a Nampa ősi rítusai alapján.


A Nampa (ナンパ) ugyanis a japán flört, felszedés, kavarás, ismerkedés kreatív művészete, mely minden nyugati ember számára remek tanulási alapul szolgálhat és melyről írtam is nem is olyan régen: Az Otaku naptárral foglalkozó cikkemben.

A Nampa kifejezést Japánban nemcsak a tinédzser srácok flörtjeire alkalmazzák, hanem a huszas harmincas éveikben járó felnőtt férfiak ismerkedésére is az ellenkező nemmel.
Fordított helyzetben viszont, mikor egy nő flörtjéről beszélünk, férfi irányába már más, a Gyakunan (ギャクナン) kifejezéssel élünk.

Ezen kívül más kifejezést kaphat a Nanpa ha utcán ismerkednek a felek, akkor Suto Nan a neve.
Azt a férfit pedig, aki hétvégén az utcákat, bevásárlóközpontokat, árkádokat járja, hogy lecsaphasson következő áldozatára, Nanpashi-nak hívjuk.

Eredetét tekintve, először a Meiji korban használták azokra a fiatalemberekre, akik túl sok időt töltöttek nők társaságában. Azonban akkoriban nem volt olyan negatív jelentése, mint ma.

A férfiak, a nőket próbálják levenni a lábukról, mióta csak világ a világ, viszont az a kitartás, mellyel ezek a fiúk próbálkoznak a lányok irányába, éppen hogy elképzelhetetlen egy olyan introvertált és alázatos kultúrában, mint a japán.
A szociális szorongás tartja vissza a férfiakat és nőket, amely átjárja az élet minden területét a szigetország kultúrájában és hétköznapjaiban. Azonban még így is inkább kérnek randira egy olyan személyt, akivel valószínűleg soha többé nem is találkoznának, mint mondjuk az osztálytársukat vagy munkatársukat.

A Nanpa témában híres vagy hírhedt helyeket is meg lehet már határozni. Hírhedt kategóriában inkább a Tokyo-i Shibuya, míg híres kategóriában az Osaka-i Ebishubashi említhető meg, mely utóbbi egyébként még a Hikkake Bashi nevet is megkapta, ami szó szerint “pick up bridge-t” jelent.



Hamis identitás

Mikor mellbevágóan közeli kapcsolatba kerülsz egy utastárssal mi mást is kellene tenni, mint udvariasan rákérdezni a nevére, hiszen még úgy is minimum 30 percig osztjátok meg ugyanazt a 30×30 centiméteres kis helyet a vonaton.
Az ilyen Nampa helyzeteknek persze főleg az “áldozat” öröme nem túl őszinte. Ezért gyakran történik, hogy hamis néven mutatkozik be. Sokszor annyira hamis néven, hogy süt róla a szánalom és az elutasítás:
Ilyen pl.: egy hölgy a feltett kérdésre azt felete, hogy Cure Sunny-nak hívják. (Amely név a Smile Precure anime nézőinek lehet ismerős.) Kár, hogy ebben az esetben nemhogy eltántorította volna az igyekvő fiatalembert az udvarlástól, de a lány legnagyobb megdöbbenésére azt válaszolta, hogy “Micsoda meglepetés! A húgomat is így hívják!


Mutasd meg a tehetséged

Habár legtöbbünk számára nagy meglepetést okozna, ha valaki csak úgy megkérdezné a nevünket és randira hívna a Deák tér és az Astoria között, mégis biztos vagyok benne, hogy nagyobb megdöbbenéssel fogadnánk ha egyenesen “tehetségükkel” kápráztatnának el minket.
Gyakran megesik, hogy egyes alakok nem bírnak magukkal és a metrón próbálják bizonyítani tehetségüket az ellenkező nem képviselőinek. Egy férfi például olyan jellegzetes udvarlási módszert alakított ki magának mellyel 0%-ra redukálta a potenciális randi partnerei arányát. Skicceket készített egy lányról, aki éppen vele szemben ült a vonaton, majd egyszercsak felnézett a papírból és csak annyit mondott: “Akarsz randizni?”.
Egy másik tehetséges fiatalember meg azzal próbált magának nőt szerezni, hogy segítséget kért a sudoku-ja kitöltéséhez.

Megint másik lány pedig arról számolt be, hogy egy zsúfolt vonaton egyre csak azt érezte, hogy keményen nyomkodják a hátát. Mikor aztán leszállt akkor vette észre mennyire jobban érzi magát a bőrében. Talán éppen egy tehetséges csontkováccsal hozta össze a sors…



Nyelvi korlátok

Bár sokszor bejön a japán lányoknak egy külföldi srác (link), legalább ugyanennyiszer megy el tőle végleg a kedvük.
Ha például egy japán metróra sodorna a véletlen, akkor ezeket semmiképp ne kövesd el:
Egy indiai férfi kért meg egy női utast, hogy ugyan jöjjön már el vele egy ingyen vacsorára a saját curry éttermébe. Megvacsoráznak, beszélgetnek egy jót és ő közben simogatja majd a lány fejét… bizarr.

Egy másik önjelölt gaijin don juan akárhogy kérlelt egy szegény lányt, csak nem akarta megadni a számát. Mikor aztán ő is belátta, hogy ez nem működik elkezdte kérdezgetni milyen munkakörban dolgozik, mit és mennyit keres… a többit a fantáziátokra bízom.

Az egyik legbunkóbb dolog, amit (nemcsak) külföldi férfiak megengednek maguknak (nemcsak) japán nőkkel szemben, hogy semmilyen előzetes ismertség, felvezető vagy legalább bemutatkozás nélkül elkezdik faggatni a család állapotáról… Egyik gaijin srác azonban - remek japán tudásával - nem volt ilyen bunkó, inkább őszinte, így bevallotta: “Minden férfi perverz, a világ forog.” ...Nem tartom teljesen valószínűnek, hogy szó szerint ezt akarta-e mondani a szerencsétlen.

A sikeres 1%

Habár a fent felsorolt példák arra sarkallhatnak minden nőt, hogy a japán metróra soha többé ne szálljanak fel, és kerüljék a gyanus alakokat, mégis van példa arra is, hogy egy-egy ilyen Nampa sikeres véget ért:
Egy férfi például kedvesen megkérte utastársnőjét, hogy hadd kapaszkodhasson ő is a nő lengő kapaszkodójába. Mire a hölyg beleegyezett, és így kezdtek el beszélgetni a járaton. Az azonban kérdéses, hogy egy telefonszám csere is belefért-e a nőnek…

Egy másik kis történet szerint egy férfi szemtanúja volt, egy szerelem kibontakozásának, mikor egy úriember beszélgetést kezdeményezett hölgy utastársával. A beszélgetés 9 megállón át tartott… és ki tudja hogyan ért véget.

Egy bátty is elmesélte az öccse milyen kalandos úton jött össze jelenlegi barátnőjével, a metrón. Ugyanis a srác és a lány is ugyanazon a szerelvényen utaztak, mikor egy idős nő összeesett és egyszerre igyekeztek a segítségére. A párocska kikísérte a nőt az állomáson működő egészségügyi szobához.
A pozitív kimenetelű történet végén persze számot is cseréltek és hamarosan összejöttek.


A nyüzsgő mindennapokban talán nem jut időnk társkeresésre és ha mégis sokszor csalódunk, de akkor sem kell feladni a dolgot, mert már tudjuk... metrón is lehet sikeresen ismerkedni. Talán másnap kiderül az illetőről, hogy allergiás a macskánkra, mániás depressziós, vagy szimplán pszichopata, de a lényeg, hogy megpróbáltunk. És ahogy az okos mondja, aki nem tanul más kárán, megtanulja a sajátján...




Forrás:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok