Japanofília vagy Nipponofóbia? – Rajongás és utálat mesterfokon


Következő rekord hosszúságú cikkemben egy apró betekintést nyerhettek – főleg fogalmi szinten – azoknak az elméjébe, akik utálják és imádják Japánt. Sokszor és sok helyen – magyarul is – olvashattok olyan dolgokról, mint Weeaboo, Japanophile vagy Otaku, azonban mindig szerettem volna, ha a Japán Fényei blog is rendelkezik hasonló alapokkal. Íme tehát egy felszínes betekintés egy anti-fan és egy vérbeli rajongó szellemi világába.

Szerkesztői megjegyzés: Az egyik legfontosabb szempont ennek a cikknek a megjelenése kapcsán az volt, hogy kényelmes alapot vessen a következőkben megjelenő folytatásokhoz.
Nem ilyen hosszúra terveztem, sőt eredeti felállás az lett volna, hogy egy közepes cikkhosszúságot hozok ki a témából. Mivel azonban ismét egy erős lélektani témába kevertem magam, - hogy úgy mondjam – muszáj vagyok folytatást írni, mert akkor nem lenne értelme ennek a cikknek sem.
Az biztos, hogy a folytatás bejegyzések linkeit, Facebook-on és ebben a cikkben is feltűntetem, amennyiben készek és aktívak lesznek a cikkek. HAMAROSAN.


Japanofília és Japanofóbia

Elég bizarrul hangzik így kimondani, de bizony léteznek olyan emberek, akik betegesen vonzódnak és betegesen irtóznak Japántól. Habár egy-egy magyar blogon olvashattatok már ezekről a fogalmakról, kevés helyen mondják el igazán jól, mit is jelentenek. Én mindenesetre próbát teszek és ismét kemény fába vágom a fejszémet.

Japanofóbia – Amiért utálom Japánt!
Más néven, Nipponofóbia. Olyan embereket jellemzünk ezzel a kifejezéssel, akik utálják, sőt megvetik Japánt, és a japán embereket, a kultúráról nem is beszélve.
Alább néhány kiemelt példával illusztrálom a fogalom értelmét múltbeli és jelenbeli események segítségével.

Ázsia
Manapság éppen aktuális, hogy Japán nem éppen a legnépszerűbb ország a többi ázsiai nép között. Értem ezt elsősorban, Kínára, Dél- és Észak-Koreára is.

A Meiji Restaurációval kell azonban kezdenünk. Akkoriban Japánnak nagy szüksége volt a nyugatiasodásra. Barbárnak és elmaradottnak nevezték, és lássuk be, nagyon-nagyon sokat jelentett, hogy 1868-ban megkezdődött a változás.
A Meiji Restauráció olyan események láncolatát hozta magával, amelyek radikális politikai és szociális átalakuláshoz vezettek. Ez az Edo-kor végét, és a Meiji kor kezdetét jelentette. Japán megnyitotta kapuit a világ felé, létrehozták az első parlamentet. Minisztériumok alakultak és a főváros Kyoto helyett, Tokyo lett.
A hirtelen változást viszont elég rosszul viselték a japánok, és a kellő intézkedések és a „hozzászokás” még váratott magára.

Japánnal még a 40-es években sem volt könnyű, így már a Második Világháborúban is a rossz oldalra álltak, emiatt pedig máig nem békültek ki Kínával, akit akkoriban próbált elfoglalni és valljuk be, rendkívül kegyetlenül bánt polgáraival.
A Világháború hiába volt rossz a népnek és a szomszédos országoknak is, a japán arrogancia és eltökéltség olyan veszélyes kombináció, amely az egész japán történelmet megváltoztatta.
Japán hiába kért bocsánatot, és mutatott teljeskörű megbánást a háborús bűneik miatt, a feszültség máig nem múlt el. Az ázsiai emberek igen vendégszeretőek, ugyanakkor kellemetlenül önfejűek is.

A koreaiakkal is hasonlóan fagyos érzéseket ápol, mivel a japán kalózok mindig szívesen jártak a koreai partoknál, aminek azok lakói nyilván nem örültek. A Második Világháború alatt pedig súlyos megszállást kellett elviselniük nekik is.

Tajvanon a japánellenes probléma napjainkban magasabb, mint bármikor. Kellemes kínai ráhatásnak köszönhetően a tajvaniak súlyosan elleneznek mindent, ami Japán.

A gondok nemcsak Ázsiában, de – japánok által ma annyira kedvelt – Amerikában is, még jóval a Második Világháború előtt megjelentek.



Egyesült Államok
 Igazából Amerikában a kora XX. században minden „nem fehér” ember „különleges” bánásmódban részesült, ha le szeretett volna telepedni.
A japánok egy része a Meiji Restauráció után szeretett volna átköltözni a tengeren túlra, ott többségében mezőgazdasággal foglalkoztak volna, azonban az ázsiai származású bevándorlók nemigen bírtak földtulajdoni joggal.
Megalapult az Ázsiai Kizárás Ligája (Asiatic Exclusion League, 1905.). A Liga nemcsak a japánokra, de kínai és koreai bevándorlókra ugyanúgy ellenszenvvel gondolt. És az anti-ázsiai proraganda sikeresnek látszott. Az ázsiai iskolásokat elkülönítették az amerikai és kanadai diákoktól.
Tulajdonképpen olyan indokok vezették őket, hogy az ázsiai bevándorlók rossz hatással vannak a társadalomra, erkölcstelenek, nem a jó keresztény példát követik. Ezen felül pedig azt gondolták, hogy a bevándorlók saját népükhöz hűek, vagyis Amerika ellenségei.

Az ellenségeskedés tovább súlyosbodott a japán győzelemmel záruló orosz-japán háború után. Kaliforniában bevezettették a fent említett iskolások faji elkülönítését, 1906-ban.

1937-ben véget ért a második kínai-japán háború, és ezt követően a japánellenes hangulat még magasabb szintre emelkedett. A nyugati újságírók jelentései meghozták gyümölcseiket (melyekről el kell mondanom, hogy nem voltak alaptalanok), miután leírták élményeiket, melyeket a japánok okoztak: kegyetlenkedtek az ártatlan kínai civilekkel – egyébként ugyanez a kegyetlen és elfogadhatatlan attrocitássorozat jelent meg a második Világháborúban is a kínaiak ellen!

A Második Világháború alatt – Pearl Harbort követően – a nagy nehezen letelepedett és már teljesen beilleszkedett amerikai-japánokat táborokba vitték, mert még a gyanúját is el akarták kerülni annak, hogy a japánok információkat szolgáltassanak anyaországuknak.*

*Ezt a történelmi eseményt, melyet az amerikaiak máig próbálnak lemosni magukról, több sorozat és film is a nagyközönség szeme elé tárta. Egyik ilyen epizód, a Cold Case (Döglött akták) sorozatban jelent meg.

Egy 1944-es közvélemény kutatás eredménye kimutatta, hogy az amerikaiak 13%-a szeretné, ha kiírtanák az összes japánt!

„Egy vadállatot vadállatként kell kezelni. Rendkívül sajnálatos, de így igaz.mondta Trauman elnök, miután atomot dobtak le Nagasaki és Hiroshima városára.

Az amerikai-japánok azonban bebizonyították hűségüket Amerika felé. A háború végén pedig hazatérhettek, már ha addigra volt hová hazatérniük.

A Világháborút követő évtizedekben, mégis el kellett ismerniük az amerikai japán-elleneseknek is, hogy bizony a japán termékek megállják a helyüket az egész világon, így példéul egyre több amerikai autógyártó (General Motors, Ford, Chrysler) nézte végig szomorú szemmel, amint a legjobb ügyfeleik az új japán autómodelekkel (Toyota, Nissan) hajtanak el a lenyugvó nap felé.

Habár a Világháború bizalmatlansága még ott volt a levegőben, az amerikaiak egyre többet engedtek a japán kultúrából és termékekből. A mai modern Japán pedig teljesen bebizonyította, hogy egy Világháború – igen – súlyos veszteseként is sikerrel talpra lehet állni és felzárkózni a legjobbakhoz.


Ennyi kellemetlenséggel a hátunk mögött most lássuk azokat az embereket, akik annyira odavannak Japánért, hogy tulajdonképpen a japánok utálják őket.




Japanofília – Amiért imádom Japánt!

Érdekes mennyi szóval, kifejezéssel, fogalommal lehet leírni a Japán iránti rajongást, melyeket alább boncolgatok. A Japanification, japanofília, japánizmus mind ugyanannak a rajongásnak a szinonimái.

Japanification
Japanification (日本化), a kívánt ország állampolgárává válásának folyamata vagy annak kívánalma: az, hogy valaki a Japán társadalom részévé akar válni. Leggyakrabban olyan külföldiekre használják, akik huzamosabb ideig élnek Japánban. Vagy olyan egyénekre, akik affinitást éreznek Japán, a kultúra, emberek, pop-kultúra és minden egyéb iránt, ami Japán jellemzője. A japanification része az a kulturális asszimiláció, mellyel a japán öltözködést, étkezést szórakozást vagy nyelvet veszi át az egyén.
Ennek a folyamatnak a teljesítési vágya gyakran a pop-kultúra hatására alakulhat ki az egyénben, pl.: anime, manga, videó játék, televíziós dráma, zene vagy film megszállott az illető.


Japanofília
Éppen az ellentéte a Japanofóbiának. Csúnyább, ugyanakkor elterjedtebb megfelelője a weeaboo*.
A japanofília szóra a japánok a „shinnichi" ( 親日) kifejezést használják, melyben az első kanji, a „shin” angolul a „pro-” előtag, míg a nichi kanji, Japánt jelent. Mondhatni, egy Japánból pro alakot jelez.

*A weeaboo-ról (Wapanese) lentebb olvashatsz!

Lafcadio Hearn
A legelső japanofíliában „szenvedő” személyeket a késő XVIII. század, kora XIX. század elején kell keresnünk: Carl Peter Thunberg és Philipp Franz von Siebold lehettek, ugyanis a Japánba elsőként érkező hollandok közül is azok az emberek, akiket a Japán kultúra népszerűsítőinek tartanak és egyben az első japán-fanoknak is.


Az egyik leghíresebb weeaboo azonban nem a két holland, hanem az ír-görög származású Lafcadio Hearn volt, akit talán a Koizumi Yakumo néven is ismer a világ. Patrick Lafcadio Hearn (született: 1850 június 27-én, elhunyt: 1904. szeptember 26-án) szinte tökéletesen beilleszkedett a Japán kultúrába. Feleségül vette az egyik helyi samurai család lányát, japán nevet vett fel (Koizumi Yakumo, 小泉 八雲) és sikeres pályát futott be nemcsak egyetemi professzorként, de remek íróként is és tanulmányait még ma is tisztelettel emlegetik és olvassák.*




*Egyik legismertebb műve: Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things. Hearn-ről későbbi folytatásos cikkben olvashattok bővebben.  

Lafcadio és felesége


Japonizmus
 A divat, festészet, kultúra és a hétköznapok is magukba szívták a XX. században oly’ egzotikusnak és újnak ható ázsiai kultúrát, többek között* a japán kultúrát.

*A Chinoiserie, a kínai kultúra jegyeit örökítette meg, míg az Arabist az arab kultúra előtt adózott.

A japonizmus szót először 1872-ben használták és eredete a francia Japonisme szóra utal. A japonizmus lényege, hogy a japán kultúra, architektúra, divat és művészetek erősen befolyásolták a nyugati társaikat. Nem arról van tehát szó, hogy gaijin-ok egy erős csoportja őrült mód kezdte szó szerint átvenni a japán kultúrát. A nyugati kultúra ugyanis magába szívta a keletet és az egzotikus hatás egy csodás egyveleget hozott létre a két kultúra mezsgyéjén.
A japán befolyás legmélyebben az európai művészetben, különösképpen az impresszionizmusban hagyta ott kecses lábnyomát. Azonban Európán belül is megoszlottak a művészeti ágak befolyásoltságai. Például az irányzat anyaországában, Franciahonban inkább a divatban és a festészetben jelentek meg a japán kultúra jegyei (legkorábban 1864-ben), addig Angliában inkább az architektúra, a dísztárgyak terén éreződött a hatás (ezeknek a különleges szobai daraboknak pedig külön neve is született: Anglo-Japanese, melyet legkorábban 1851-ben használtak).
Az ukiyo-ekiemelkedően népszerű forrásanyagként, ha úgy tetszik ihletadóként jelent meg az irányzat életében. Az európai impresszionista festők képzelete mellett az Art Nouveau alkotókét és a Kubizmus követőkét is megbabonázta.

*(浮世絵, 'a lebegő világ képei') A késői japán zsánerfestészet aprólékosan faragott cseresznyefa dúcokkal nyomott alkotásai, „fametszetei” […] Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ukijo-e

Ugyanakkor a másik oldalon is befolyását tette, mivel a japán festők művei már nem voltak olyan kelendőek nyugaton. Ezt a jelenséget a bunmeikaika (文明開化, "Westernization") okozta.

Festők, a japán stílus nyomában: James Tissot, James McNeill Whistler (Rose and silver: La Princesse du pays de la porcelaine, 1863–64), Édouard Manet, Claude Monet, Vincent van Gogh, Edgar Degas, Auguste Renoir, Camille Pissarro, Paul Gauguin, Henri de Toulouse-Lautrec, Mary Cassatt, Bertha Lum, William Bradley, Aubrey Beardsley, Arthur Wesley Dow, Alphonse Mucha, Gustav Klimt, Pierre Bonnard.

Építészek, a japán stílus nyomában: Edward William Godwin (bútorokat készített a Dromore Kastélyba, 1867), Frank Lloyd Wright, Charles Rennie Mackintosh, és Stanford White;

Keramikusok, a japán stílus nyomában: Edmond Lachenal és Taxile Doat.
Persze a képzőművészet és divat képviselőin felül még a zenét, az operát és a színjátszást is megbabonázta a japonizmus.
George Breitner, Girl in a White Kimono (Geesje Kwok), 1894.
William Merritt Chase (American 1849–1916), Study of Girl in Japanese Dress, 1895.

Habár a japonizmusra gondolván a XIX. Században tett jelentős irányzat jut először eszünkbe – főleg, miután a fentieket elolvastátok – azonban már sokkal korábban a XVII. Században is megjelent a japán és további keleti kultúra (pl. kínai) a tehetősebbek lakásaiban. Akkoriban rengeteg pénzbe kerülhetett, de sokan így is szerencsésnek mondhatták magukat és egy-egy japán vagy kínai kerámiát tudhattak magukénak exportból.
Sokszor nemcsak a készterméket, hanem japán lakkot, fehér és jellegzetes kék festéket is importáltak Európába, így reprodukálhatták az egyes alkotásokat. Az egyik legnépszerűbb japán porcelánfestési stílust a Kakiemon-t (Japanese:柿右衛門) kifejezetten népszerűnek nevezhetjük, mely jellemzően a rokokó korában terjedt az úri családok házaiban.*

*Egyes országokban a manufaktúrák külön figyelmet fordították ezeknek a daraboknak: Németországban a Meissen, míg Franciaországban a Chantilly gyártott japán replikákat.
A XIX. Században pedig a Meiji Restauráció (1868.) nyújtott hatalmas teret a japán kultúra nemzetközi terjedésének, mely által pedig létrejöhetett ez a fent kifejtett egzotikus és kecses irányzat, a japonizmus.



Weeaboo, Otaku vagy Neet

A legnehezebb részhez értem, mivel ezt a három jelzőt/kifejezést nagyon könnyű összekeverni és mivel azt gondolom, hogy hivatalos fogalom még nem született egyikkel kapcsolatban sem, van néhány szubjektív része a definícióknak. Ezért nem akarlak benneteket komolyabban lefárasztani és igyekszem minden nézőpontból elkapni a kifejezések legjobb pillanatait.


Weeaboo
„A Wapanese személyek (親日, ウィーアブー, ismeretesek még "Japanophiles", "weeaboo" (vagy "weeb"), "fucking idiots," vagy "you" neveken is) a wiggerekhez hasonlóan, fájdalmasan tudatlan fehérek, (és egyre több afroamerikai) akik próbálják kitölteni a kulturális analfabetizmusukat azáltal, hogy megpróbálnak nem fehérek (vagy afroamerikaiak) maradni. – Ebben az esetben megpróbálnak sárgává válni, és egyesülni a Felkelő Nap Szarságával,… abban reménykedve, hogy asszimilálódhatnak.” – Ezt a fájdalmasan egysíkú definíciót lehet olvasni az encyclopediadramatica.es oldalon, a Google keresés első találatai között.

Így nem csoda, ha a legtöbb embernek a befásult (érzitek az iróniát?) és fejevesztett rajongó jut eszébe, aki csak imádata tárgyának él és célja, hogy azzal egyesülve egy olyan perverz szexualitást élhessen át, melyre emberi lényekkel nem lenne képes. (Túlzás…? Lenne, ha nem gondolnák mégis így sokan.)

Az alábbi videót találtam és egy részével egyet is értek. Nem kötelező megnéznetek, de gondoltam érdekességképp belerakom a cikkbe.


Habár az, hogy valaki eszeveszett mód rajong valamiért nem hangzik rossznak, nem tesz kárt a társadalomban, a környezetben, mégis sokakat kiakaszt a viselkedésével. Gondolok itt a pókhálós farpofájú weeaboo-ra, aki nem képes kicsit távolabbról tekinteni a világot, csak a saját szemüvegén keresztül – ami legtöbb esetben már évtizedek óta nem megfelelő optikával rendelkezik és senkinek sem segít a látását javítani.

Magyarul, az már nem normális, ha valaki olyan megszállott valami iránt, hogy nem képes csak egy oldalról tekinteni azt. Ilyen emberekért pedig sajnos nem kell messzire menni, rögtön kis hazánkban is találunk jó néhány befásult weeaboo alakot.
Ahogy az ember alakul és – vélhetően – fejlődik, úgy látja más és más köntösben a dolgokat. Példának okáért, a lentebb említett záródolgozatomat a megírása után büszkén mutogattam mindenkinek és minden egyes szavával egyet értettem. Most visszaolvasva már teljesen másként gondolok egyes részeket, amiket korábban papírra vetettem. (Pedig ezt csak néhány éve írtam.)
Nem kell tehát pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy kitaláljuk mennyire változékony és fejlődőképes az emberi agy ahhoz, hogy megcáfolja saját magát. Magyarul és érthetően, minden weeaboo-nak: Lesz ez még így sem.





Otaku

Az otaku kifejezés (お宅) a ház szó egy megtisztelőbb formája a japán nyelvben. Most persze csak érintőlegesen beszélünk lakásról vagy házról az otaku szó (おたく/オタク) értelmezésében.
Az otaku ugyanis olyan személy, aki fanatikusan rajong valamiért. Ez nemcsak anime, manga, videójáték vagy zenei előadó lehet. Akár vonatokért, adott márkáért, állatokért rajongó otaku is ismeretes. Tehát, ha betegesen rajongsz valamiért, vagy valakiért, akkor rögtön otaku vagy? Ha keményen űzöd az ipart, akkor igen.
Hogy tisztábban lássunk, az otaku nem az a személy, aki rajong valakiért/valamiért, nem egyenértékű a fan fogalmával, sokkal negatívabb értelmet nyert az évek alatt és sokkal összetettebb jelentéssel bír.
Az otaku kifejezést először az 1980-as években Nakamori Akio humorista-író használta. 1983-as sorozata, "Az Otaku vizsgálata" címmel (『おたく』の研究 "Otaku" no Kenkjú) jelent meg, melyet a Manga Buricco magazinban jelentetett meg, és itt már a kellemetlenkedő rajongókat nevezte így.

Hogy saját forráshoz nyúljak vissza, kiemelnék egy részletet a záródolgozatomból:
„Japán fogyasztók körében, - amely körülbelül 290 milliárd jen költést jelent - 2.85 millió jent otaku személyek költenek, szól Ken Kitabayashi tanulmánya: „The Otaku Group from a Business Perspective: Revaluation of Enthusiastic Consumers”.
Szinten innen derül ki, hogy az otaku társadalmat öt fő részre lehet felosztani:
1. Manga otaku
2. Anime otaku
3. Idol otaku
4. Játék otaku
5. Számítógép-machinátor otaku (angolul: PC assembly)”
Az alábbi képen láthatjátok az adatokat részletesebben. (Feltöltöttem Google Drive-ra a teljes PDF-et is.)
Habár a legtöbben az otaku-t rögtön a hikkikomori személyével azonosítják vannak különbségek. A hikkikomori nem feltétlenül azért antiszociális, mert annyira rajong kedvencéért, hogy még a szobáját sem hajlandó és képes elhagyni, és az otaku-ról elmondható, hogy nem feltétlenül zárkózik magába és szobája rejtekén keresi az önös élevezeteket.
Az otaku-t angolban geek vagy nerd szavakkal, magyarban kocka jelzővel illethetjük.



Neet

Not in Education, Employment, or Training" – NEET. Egy olyan népcsoport mely eredete az Egyesült Királyságig nyúlik vissza. A használatát tekintve ma már világszerte elterjedt.
Általánosságban véve olyan fiatalokról beszélünk, akiket életkorúk szerint 16-24 év közé lehet sorolni. Japánban egy kicsit másként, a 15 és 34 év közötti, munkanélküliek és olyanok, akik iskolai intézménybe sincsenek beiratkozva. Tengő-lengő egyének.
Egy 2013-as International Labour Organization által végzett kutatás alapján egy új fogalommal gazdagodtunk, fejtik ki a Globális foglalkoztatottsági trendeket vizsgáló tanulmányban. Ők a NLEET nevet használják: "neither in the labour force nor in education, employment or training".

Habár Japánban egyre elterjedtebb fogalom a Freeter, akik nagyon hasonlóak a Neet személyekhez, mégis szociálpolitikai értelemben eltér a kettő.


Freeter

A freeter (フリーター furītā) olyan személyekre használjuk, akiket nem teljes munkaidőben foglalkoztatnak, vagy munkanélküliek. Ide értjük a háztartásbelieket és a diákokat is*.
*THUMB UP if You are FREETER! So I am.

Eredetileg olyan személyeket is ezzel a kifejezéssel illetnek, akik direkt nem akarnak részei lenni a salary-men társadalomnak. Kivonják magukat a mókuskerékből. Ugyanakkor egyes esetekben használható szabadúszó és alulfoglalkoztatott személyekre is.

A kifejezés eredete egészen 1987-88-ig nyúlik vissza. Egy olyan szóösszerántás, mely az angol free (vagy freelancer) és a német arbeiter* (labourer, munkás)


*Az arbeiter német szót a japánban, mint arubaito-t találjuk jövevényszóként. Az arubaito kifejezést különösen a második világháború után olyan diákokra használták, akik egyetem mellett részmunkaidőben dolgoztak.

2000 és 2009 között a freeter személyek száma rohamosan nőtt: 1982-ben körülbelül fél millió, 1997-ben másfél millió, míg 2001-ben már 2-4 millió főre becsülték a számukat. Habár ezek nem pontos adatok, a számítások szerint ebben az ütemben 2014-ben, napjainkra 10 millió freeter él Japánban.




Igazán nem akartam, hogy ekkorára nőjön ez a bejegyzés, de még így is kimaradt a történet legnagyobb hányada, a miértek és a hogyanok. A későbbiekben ezekről a dolgokról fogok részletesebben beszélni, a JSO (Japán Sötét oldala) sorozat keretében – habár nem vagyok pszichológus – egyes csoportokra osztva elemzem a fogalmakat és hátterüket.
Remélem mindenkinek kellő alapozást nyújtott a fenti cikk és hamarosan találkozunk a folytatással.

A későbbi cikkek linkjeit pedig ebben a bejegyzésben is feltűntetem majd.



Egy otaku szobája

"Welcome to 4chan"


Források:

Megjegyzések

  1. Érdekes poszt lett. Szeretem az ilyen tartalmat, mert sokat lehet tanulni belőlük. Pl. én sem voltam teljesen tisztában a Weeaboo jelentésével. Na meg van itt még olyan, amiről meg egyáltalán nem is hallottam.
    Az utolsó 4chan-os kép meg minden visz. xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokat dolgoztam vele és örülök, ha tetszett - habár még a felét sem sikerült leírnom annak, amit akartam. :D
      Az a vicces vagy szánalmas, hogy én még mindig nem vagyok tisztában a weeaboo fogalmával... ezért akarok nekifeküdni pszichológiai szempontból is. :)

      Ja, és örülök annak is, hogy sikerült elküldeni a kommented. :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan menekülj ki Japánba?

Japán szépségtitkok