A japán italautomata gyilkosságok

1985-ben Japánt egy különös gyilkosságsorozat ébresztette a kapitalista elkényelmesedésből. A 12 áldozatot követelő mérgezéses gyilkosságsorozat ügyében nemcsak a japán rendőrség vállán volt hatalmas nyomás, de az üdítőitalgyártó cégek is a nép és a sajtó haragjának a keresztüzébe kerültek. 
Nemcsak az volt a kérdés, hogy ki vagy kik lehetnek a gyilkosok, de az is, hogy hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az italautomatákat a fogyasztók számára? 


A nyolcvanas évek Japánjába betört posztmodernizmus a fiatalok divatosságán mutatkozott meg először, majd később egybeolvadt a korszellemmel. A posztmodern megjelenése a II. Világháború utáni, Amerikanizált Japánt is jelenti. A New York Times egy 1996-os cikke számol be a korabeli életstílusról. A gondosan kidolgozott cikk arról ír, hogy a japán társadalom rohamos tempóban alakult át. Az urbanizáció hatására a lakosság 87%-a már a városokban élt. A japánok lelkes fogyasztókká váltak, például 1981-től Japánban 1,4 színes televízió jutott egy háztartásra, míg ez a szám az Egyesült Államokban 0,3 volt.
A japán konzumista társadalom eltunyult a kényelemtől és sokként érte az 1985 áprilisában berobbant eset, hogy egy középkorú férfi mérgezéses halált halt egy automatából vásárolt vitaminos italtól. 

Japán italautomata gyilkosságok 1985 cikk true crime
A halálos kiementelű esetek helyszínei

A japán italautomata gyilkosságok

Haruo Otsu egy áprilisi reggel halászni indult, út közben pedig megállt egy útmenti italautomatánál. A vásárolt termékek között volt 2 db Oronamin C vitaminital. A férfi a második Oronamin C ital fogyasztása közben kezdett rosszul lenni. Még aznap bekerült egy közeli kórházba. Másnap viszont elhunyt. A halálának oka paraquat általi mérgezés. Ezt követte 11 másik haláleset és 35 kórházi ketelésre szoruló eset. 

Paraquat mérgezés

A kivizsgált esetek többségében a mérgezést a paraquat gyomirtó szer okozta. 
A paraquat vagy más néven metil-viologén, népszerű gyomirtó szer, s mint ilyen könnyen és szinte bárhol beszerezhető gyilkos vegyület.
A mérgezés okozta tünetek között vannak az égő fájdalom a nyelőcsőben, nyelési nehézség, hányás, hasmenés, görcsös hasi fájdalom, ínyhvérzés, fekélyek. Néhány nap múlva toxikus vese-, májkárosodás, tüdőödéma (...), 5-15 nap múlva javuló veseműködés, tüdőfibrosis.Ha a páciens eegyáltalán eljut a gyógyulás útjára.

Az italautomata gyilkosságok néven elhíresült sorozatgyilkossági esetek többségében középkorú férfiakat érintettek halálos kimenetellel. A mérgezést majdnem minden esetben az italautomata mellé, vagy az adagoló nyílásba helyezett italokkal tették lehetővé. 

A rendőrségen hatalmas volt a nyomás, hogy a további haláleseteket megelőzve tettest találjon a gyilkosságokra. 

A gyanusítottak

Felrebbent a yukaihan ([愉快犯 (ゆかいはん)]) jelentésének lehetősége. Susuma Oda a Tsukuba Egyetem mentálhigénés specialistáját interjúvolták meg egy korabeli cikkben erről a jelenségről. Az új izgalmat kereső bőncselekmények elkövetői, akik "cinikus élvezettel nézik mások fájdalmait". A yukaihan olyan bűnöző, aki örömét leli a saját bűntetteire tett mások reakcióiban.
Ebben az esetben felmerült egy másik aspektusa is a történetnek... A hatóságok nem lehettek biztosak benne, hogy az elkövetőket mennyire befolyásolták a megelőző évek történései...

A "21 arcú szörnyeteg" (かい人21面相, eredetileg Edogawa Rampo nyomozó regényeiből származó főgonosz) álnevet használó személy vagy személyek, aki(k) zsaroló levelekkel bombázta(k) több élelmiszergyártó japán céget, például a Glicót, 1984-ben. A cégek termékeinek megmérgezésével fenyegetőztek, amitől csak adott pénzösszeg kifizetésének fejében állnak el. Az ügy olyan mélységekbe merült, ahol már az áruházak polcaira mérgezett cukorkákat helyeztek. Azonban, a cukorkák csomagolásait figyelmeztető címkékkel látták el, hogy halálos eset ne történhessen. 

Megoldások keresése

A fenti események negatív reputációja az üditőital gyártó cégeket is elérte. 
Habár nem tárták fel a sajtó felé adataikat, sejthető, hogy visszább esett az italautomaták forgalma 1984-85-ben. Az említett reputációt az a hozzáállás sem segítette, amivel a gyártók válaszoltak a nyilvánvaló fogyasztói aggodalmakra. 

Az üdítőipari szereplők olyanannyira más állásponton voltak, hogy sok esetben az áldozatokat hibáztatták a figyelmetlenségeik miatt. "Ha csak a fogyasztók óvatosabbak lennének, akkor láthatták volna, hogy valamilyen manipuláció történt (az üdítők kupakjain)" - mondta Takeo Mizuuchi, a Japán Üdítőital Palackozók Egyesületének szóvívője.
A mérgezések során ugyanis a mérgezett palackos üdítőket vagy az automata mellől, vagy az adagolóba helyezve találták. Sokan azt gondolták, hogy ajándék palack, mely a vásárlásuk mellé járt, ezért azt is kiemelték a nyílásból, mit sem sejtve a következményekről. 
Az üdítőipar közömbösségét még az is jól szemlélteti, hogy sok esetben öngyilkosság lehetőségét is felvetették. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Japánban 1984-ben paraquat mérgezéses öngyilkossági kísérletek száma 402 fő volt. Emellett 1,3 millió matricát gyártattak és helyeztek el az italautomatákon a fogyasztók figyelmeztetésére.

Ahogy gyarapodtak az esetek, az Egészségügyi Minisztériumból is érkeztek megfontolásra intő javaslatok. A gyomirtó szerek vásárlásának szigorítását és az automaták ellenörzését javasolták az ipari szereplőknek. Emellett felmerült annak az ötlete is, hogy az automatákat olyan technológiával lássák el, ami addig nem enged vásárolni, míg az adagoló nyílásban palackot érzékel - ezzel figyelmeztetve a kéretlen és valószínűleg mérgezett üdítőre. A gyártók a javaslatokat elutasították, mondva, hogy sokmilliós kiadás lenne, amit nem tudnak vállalni. 

Keserédes utóíz

Japánban kétségtelenül hatalmas üzlet van az automata gépek iparában, nemcsak üdítőt, nasit vagy ebédet vásárolhatnak belőle. Sok esetben alkoholt, cigit vagy éppen esernyőt, ruhaneműt stb. 
Az automaták összbevétele 1984-ben meghaladta a 16 milliárd dollárt (az egy főre jutó költés 133 dollár volt, ami ~44 000 Ft), ez egy 2010-es adat szerint 27 milliárd dollárra duzzadt. 
Az alacsony bűnözési ráta lehetővé tette, hogy ez az iparág teljesen beszője Japán utcáit és országosan nézve is hatalmas népszerűségnek örvendjen. 

A gyilkossági esetek 1985 decemberére eltűnni látszottak, azonban a rendőrség továbbra sem találta a tettest vagy tetteseket. A gyilkossági sorozat megoldatlan üggyé vált az évek alatt. 

A történet tanulságát azonban a versenyszférában kell keresni. A gyilkossági sorozat eredményeként az Oronamin C üdítőt gyártó Otsuka Gyógyszeripari Vállalat megváltoztatta az üdítői palackozásának technikáját, ezzel biztonságosabbá téve a foyasztásra.


---
Források:

Megjegyzések