2015-03-30

Oh Japán, milyen rajongókat szabadítottál ránk?!



ZH-ra készülve, két feladat megoldás között 2 nap alatt már harmadszor találkozom - egy remek blogger - Raven cikkével animés és japán csoportokban, Facebook-on. Mindig ugyanaz a cikk, amit tavaly írt és őszintén megvallva én is írtam már hasonló témát feldolgozó cikket, nem is egyet. (Nekem még nem kaparták ki érte a szememet és nem küldtek miatta máglyára sem... eddig.)
Most őt vették elő és szívemből nem kívánom egyik blogger társamnak sem azt, hogy valakik ennyire rászállnak.

Mind tudjuk, hogy az internet a szabad véleménynyilvánítás temploma, ahol nemcsak a cikkíró, ugyanúgy a tisztelt kommentelő is lehet segg azzal, hogy nyersen fejti ki a véleményét.

Ami a legtöbb probléma forrása és eszméletlenül romboló hatású, mikor valaki elkezdi félreértelmezni a dolgokat, a többiek pedig már csak az ő kommentjére bólogatnak és magasról tesznek rá mi van a cikkben leírva. 
Ez kedves hölgyeim és uraim a legtiszteletlenebb és a legmocskosabb képmutatás a világon (a blogszférában). 

Mindezeket megelőzendő a legnagyobb taktikám, amit fel tudtam eddig mutatni, hogy kiírom többször is a cikk során és a cikk végén is feltüntetem, hogy senki se vegye készpénznek, amit olvas és nem általánosításról beszélek, de igen, ilyen VAN.
NYILVÁNVALÓAN nem a hasamra ütök én sem, mikor ilyen témákkal (szexualitás, pornográfia, társadalom) dolgozom egy-egy cikk során. Felvilágosítanám a legtöbb komolytalan komolykodó rajongót, hogy egy színvonalas blogger nem egy-két cikk és nem egy-két órás fordítás és utánajárás következtében ír ilyen témában cikkeket - még ha a fentiektől sokkal kisebb visszhangú témáról is van szó. 
Nekem személy szerint egy komolyabb cikk megírása minimum napokat, de van hogy heteket ...és hát hűséges olvasók akár több hónapos munkát is tapasztalhattak... habár az már tényleg nagy kihagyások következtében lehetséges.

Mikor már úgy kezdi valaki a nyálverős kommentjét, hogy "nem olvastam végig a cikket..." akkor már foglalkozni sem érdemes vele.
Amikor megjelennek a színen a nagy rajongók és megmondóemberek, akkor születnek a legjobb ellenérvek is, a "dehátok" és a "én úgy tudomok" meg a kedvenceim, az "én már jártam Japánbanok". 

A legjobb az egészben mégis az, mikor elkezdenek hasonlítgatni... Hogy itthon és más nyugatibb országban is így meg úgy vannak a dolgok. Igen, akkor megkérném, az ilyen és ehhez hasonló főszónokokat scrollozzanak az oldal tetejére és olvassák már el miről szól az egész rohadt blog?! 
Nem Amerika Gyöngyszemei, nem Oroszország Gyémántjai és nem is Franciaország Reflektorai a blog címe. Az én blogom is csak Japánról szól. Az, hogy valaki nem akar azzal is külön bíbelődni, hogy felkutassa más országokban miként és hogyan alakulnak a dolgok Japánhoz képest, az ő saját döntése. Van aki megteszi, ezzel értékesebbé teszi a cikket és talán kevésbé kikezdhetővé is, de csak ezt felhánytorgatni valakinek, eléggé gyenge dolog.

Másik kedvencem, "dehát nekem van japán ismerősöm", "én jártam Japánban", "én Japánban élek". Na igen... és?! Akkor már más nem is nyilváníthatja ki a véleményét egy adott témában, ha nem ment hozzá egy japánhoz vagy nem élt kint minimum 3 évig?!
Legtöbben közületek és én sem állítom magamról, hogy sokat tudnék a Japán hétköznapi hírekről, politikáról, gazdaságról... Mindezeket az információkat idővel, egy-egy cikk researching-jével tudom meg és alaposan utána járok a dolgoknak, mint a legtöbb japán blogger. Az pedig, hogy valaki elkezd ilyenekkel dobálózni, és ilyen dolgok miatt kikezdeni valakinek a munkáját, az már igencsak erős.

Nem is olyan rég kezdett terjedni egy bekezdés az egész animés és japán csoportokban a Facebook-on - természetesen. Abban egy képet osztottak meg, amire az volt írva, hogy akik animéket néznek nagyobb az IQ-juk. Na, most hadd ne kezdjem el mondani a véleményem csak erről az egy dologról, aki érti az érti, aki nem az nem nézett elég animét.
Másik, hogy az animések mennyire összetartóak és toleránsak... Igen... nyilvánvalóan azok, akkor is mikor helyeselgetnek a másiknak és tolják a pofádba a hazugságokat és a bullshit-et, főleg a fent leírtak tükrében...

Ezek után bátor döntés mindenkinek, aki éles témákkal akar foglalkozni, hogy egyáltalán nekilásson, és ha nekilát csakis úgy tegye, hogy az minden kis rajongó lelkének jólessen. 

Még néhány dolog, azoknak akik bírják:

Japánban igenis kihat a társadalomra és a kapcsolatokra az anime, a manga. Hiszen, emberek. egy olyan országról beszélünk, ahol Matsumoto bácsinak, a sarki fűszeresnek is van saját bolti kabalája. Olyan szinten erős kint az antropomorfizmus, hogy azt csak a vak nem látja. Ami nyugaton - többnyire - az online játékok és sorozatfüggőség okozta sokkba viszi az embereket, az kint a cuki animékkel, a randiszimulátorokkal és társaikkal érkezik és végződik az elképesztő reklámokban és érthetetlen kabalákban. Ami ott fekete az itthon fehér, de mindkettő szín. 

Japánban az emberek nem heti 40, sokszor 100 órákat dolgoznak. Hetente! Tény, de nem azért írom, hogy most megsajnáljátok a japánokat. Ott ez a mentalistás, és ez nem jó, ez borzasztó és nem természetes. Ezt próbálja kiirtani a kormány is, de semmilyen értékelhető siker nincs benne ezidáig.

És bár az is sok embernek fáj, hogy Japánban a pedofília igen erős. Ez nemcsak az animék jellegében, témájában látszik meg, de abban is hogy tavaly nyáron már konkrét intézkedést kellett tenniük a japánoknak az ügy érdekében, mert a nyugat szemét már évtizedek óta csípi a dolog, ami érthető és megint csak nem a japánokat kell emiatt sajnálni meg védeni. (Igen, tudom máshol is így meg úgy vannak a dolgok... ez a rohadt blog Japánról szól, na! Nem pedig a Fülöp szigetekről vagy Tájföldről. Lehetne mesélni azokról is, komolyabb témákat, tudom... )

Szóval gyerekek, aki fikázódni akar, az kérem, először olvassa már végig az ember cikkét, ha már beleölünk napokat a dologba... egy kis tisztelet. 

És utólagos elnézést a kiborulásomért, de már tényleg kezdte csípni az én szememet is az, hogy egyesek mennyire bunkó módon nyilvánítják ki a véleményüket. 

Tudjátok, akinek nem inge...

Love & Peace.

2014-12-31

Japán Fényei Évértékelő - 2014.


Kedves Olvasóim!

Akik közületek már évek óta követitek a blogot, tudják, eddig sohasem volt évértékelő bejegyzés. Szerencsére a 2014-es év sok mindenben gazdagította a blog életét és az enyémet is. Ezért föntöttem úgy, hogy a múlt évet összegezve írok egy kis bejegyzést. :)

Sikerekben gazdag és boldog új évet Mindenkinek!


2014-11-30

The MEMEME! Theory - Harc a 100 millióért



„Az anime ipar betör az otthonainkba! Elragadja szeretteinket, férjeinket! Megmérgezi a hétköznapjainkat! Átveszi az irányítást a reklámipar felett! Lerombolja a természetes szaporodásról szóló biológiai fantáziáinkat! És ami a legrosszabb, megvakítja a látókat, megsüketíti a hallókat és elnémítja a barátainkat!” – részlet Egy hikkikomori ébredése c. műből*


2014-11-24

Japán, a toleráns és vad szerető I. – Prostitúció Japánban


18+
Figyelem! A cikkben szexuális jellegű információk és képek láthatóak, mindenki ennek tekintetében olvassa! Kiskorúaknak nem ajánlott tartalom!

Hosszú idő kellett hozzá, hogy rájöjjek miért is szeretem annyira Japánt… nemcsak a kultúráját, a vallását, a hiedelemrendszerét vagy a japán embereket, legalább ugyanennyire a gondolkodásmódjukat is.
Azt a merőben éles kettősséget, mely áthatja az egész országot, a japánok szellemét és mindennapjait. A kultúra és a technológia megnyilvánulásának kettősségét, a merev és egyben szabad gondolkodásmód kifejeződését az egyénekben. Azt, ahogyan a nép és az ország egyre-másra megújul.

Habár Japán szeszélyes nevéhez rengeteg sötét és kísérteties esemény csapódott az évek alatt, még ezen események is gazdagabbá és valamilyen perverz oknál fogva kifejezetten vonzóbbá tették – számomra – a kelet eme gyöngyöző hölgyének nevét.

2014-10-11

[JF's Stuff] Írói válság No.2

Kedves Olvasóm!

Sajnálom, de azért születnek ilyen bejegyzések a blogon és más blogokon is, mert az ember könnyebben teszi túl magát, vagy talál megoldást egy problémára, ha azt leírja és szembesíti magát a helyzettel. Szóval, aki nem akar ilyenről olvasni az kattintson el, mert semmi Japánnal kapcsolatos dolog nem lesz ebben a bejegyzésben. 

Köszönöm a türelmeteket!





××××××××××××××××××××××××

Májusban írtam egy önsajnáltató bejegyzést arról, hogy nagy írói válságban vagyok... A probléma azóta sem hárult el. Habár írtam cikkeket, mégsem olyanokat, mint régen.